Blog

engedd hogy lássanak

Elfáradtam. 

avagy köszönöm, ennyi most már elég lesz

A szavak mindig végtelenül egyszerűen hagyják el a szánkat. Felelőtlenül. Tudtalanul. Csak épp akkor nem amikor kellene. Valaki magyarázza el nekem, hogy miért érzi valaki magától attól jobban, ha elmenekül egy probléma, egy konfliktus elől? Miből tart azt mondani a másiknak, hogy én ezt és ezt érzem. Még indok se feltétlen kell. Hozzászokik az ember ahhoz, hogy a miértekre nem mindig kap választ. Na de hogy egyáltalán. Gyűlölöm. Egyszerű patkányok az ilyenek. Gyávák. 

Sosem voltam még lelketbizsergetően szerelmes, ebből adódóan, sosem törték még össze úgy a szívemet. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ép. Mondok valamit, képzeld el az érzést, mikor úgy törik össze a szívedet, hogy még oda sem adtad. Nem vagy szerelmes. Ez még nem nevezhető szerelemnek, édesem. Ez egy kíváncsi, bátor, kalandvágyó szikra, aki tálcára rakjak neked szíved-lelked, amit te odanyújtasz a másiknak. Ő pedig szó nélkül hátatfordít. Nem mondd semmit. Nem indokol. Csendel válaszol. Tényleg nagy történet, azt mondani, hogy "köszönöm, nem!"

Szóval üzenem az alábbit a férfitársadalom ezen kategóriákba tartozó felének:

Édeseim! A férfiak odaállnak a nők elé és őszintén megmondják nekik amit akarnak. A patkányok elbújnak és megfutamodnak. Válasszatok és keressétek meg a tökeiteket.

Hálás köszönet!

Nők

Meztelen

Erős, határozott, intelligens nő vagyok! És ez nem mantra a tükörképemnek, amit az ezredik elismétlés után sem hiszek el. 

Ezek tények. 

Szeretem hinni, hogy ismerem magam, hogy tudom a jó és rossz tulajdonságaimat, a határaimat, erősségeim, gyengeségeim, tisztában vagyok a képességeimmel. Sziklaszilárd értékrendem és határozott véleményem van a világ történéseiről. Tudom ki vagyok és azt is hogy ki szeretnék lenni. 

Az, aki most visszanéz rám a tükörben, az az ember is én vagyok, akár szeretem, akár nem. Én tettem oda, én formáltam azzá. Az utóbbi fél évben, de főként az elmúlt két hónapban borzasztóan sok inger ért, melyek hatásaival, következményeivel tisztában voltam, ennek ellenére mégis engedtem, hogy "megfertőzzenek". 

....most fizetek érte....

Átléptem egy határt, ami minden tekintetben az értékrendem, az adott dologról való véleményem ellentéte, és a jóégtudja miért - mindenféle alkoholos befolyásoltság nélkül - nemtörődve a következményekkel, azzal, hogy másnap reggel milyen ember fogad majd a tükör előtt átléptem. 

Nem szeretem ha valaki látja, milyen viharok dúlnak a lelkemben. Gyűlölök sebezhető lenni. Olyankor mindig meztelennek érzem magam. Én az vagyok, aki meghallgatja más problémáit, tanácsot ad, összeragasztja a széttört szíveket, megölel, rád mosolyog ha kell. Egy ilyen embernek - még akkor is ha csodálatos családja és barátai vannak, akikre számíthat - nem könnyű csakúgy megnyílni. Odamenni egy barátodhoz és azt mondani: "a lelkem legalább kétszáz darabban van, kérlek segíts összerakni". Halkan, magadban, lassan, bébilépésekben megpróbálod egyedül elvégezni a feladatot. Aztán jön egy holtpont. Mikor megkérdőjelezed az egész célját és felteszed magadnak a kérdést, hogy:

Minek is ez? 

Megéri?

Így aztán minden lehetséges következmény ellenére abbahagyod a ragasztást, félreteszed a darabkákat és rátérsz egy másik útra. Arra az útra, amit egészen idáig mélységesen elítéltél és a lelked egy igaz darabkája még az út közben is a füledbe súgja, hogy fordulj vissza, de te nem érzel se elég erőt, se elég türelmet ahhoz, hogy visszemenj és tovább ragaszgasd a szétesett darabkáid. Tudod, hogy amit teszel az nem te vagy. De mindvégig azzal hitegeted magad, hogy akár ez is lehetsz - bár nem akarsz.

Találkoztam a való világ azon oldalával, amit mindig is elítéltem, taszítottam. Hagytam, hogy egy kicsit magába szippantson, de köszönöm ennyi elég volt. Itt az ideje, hogy visszamenjek a kis buborékomba és tovább ragaszgassam a lelkem darabkáit. Bármíly hihetetlen már nincs annyi és talán már nem is annyira törött...


Vigyázz mert utolér a sántakutya

avagy engem már el is kapott


Az van, hogy tartozom egy vallomással. Legutóbbi bejegyzésemben górcső alá vettem a mainstream szerelmet és annak legfontosabb színterét: a tindert. Erőteljesen hangsúlyoztam nemtetszésemet és bátran - vagy felelőtlenül - kijelentettem az alábbit:

Mélyen tisztelt publikum, kedves nagyérdemű. Szerény személyem csak és kizárólag abban az esetben hajlandó letölteni a Tinder nevezetű társkereső applikációt amennyiben már az Ebay is megtagadja a kamionnyi macskák kiszállítását.

Megértésüket hálásan köszönöm! 

Khm... szóval az van, hogy mégis letöltöttem. Annyira de annyira szeretném hitegetni magam azzal, hogy az Ebay valóban megtagadta a kamionnyi macskák kiszállítását - ami azért elég ciki lenne de mindegy - de hát az a szitu, hogy mégsem. Ehelyett azzal álltatom magam hogy ez egy kísérlet. Úgy ám. Egy kísérlet, amit a közjó érdekében teszek. Ergo mondhatni hős vagyok. 

Augsztus végefelé töltöttem le mikor elkapott egy unalom és tökömtelevan a világgal roham. Hál' az égnek nem szippantott be. Vagy a majd' 50 pár két és fél hét alatt az ellenkezőjét jelenti? A lényeg, hogy tisztán látom a dolgokat ...

Az önbizalmam mindig is a helyén volt. Sosem tagadtam, hogy igencsak egészséges egoval rendelkezem, de merem állítani, hogy ez sosem csap át a hencegő, nagyképű vagy baseball-ütős történetbe. (baseball-ütős: mikor szimplán csak fejbe akarod vágni a másikat egy nyomorék baseball ütővel)


De az van, hogy hát mégiscsak jót tett szerelemvesztett lelkemnek ez a sok "match". Az már megint máskérdés, hogy ezeknek a 20%-a ha veszi a fáradtságot és megkeresi a tökeit, hogy rámírjon. Nem vagyok én földhözragadt vagy túlságosan konvencionális, ráírok én ha kell, de akkor meg válaszoljon a tündérbogár ha már egyszer matcheltünk. 

Ja, szóval ott tartottunk a sztoriban, hogy én hős vagyok, amiért szembe megyek saját elveimmel a közjó érdekében, hogy alávessem magam eme kísérletnek. 

Kérdés: 

Lehet-e valamire való, valódi érzelmekkel telített, igaz kapcsolatot találni a Tinderen?

A válasz kutatását pedig az első randimmal meg is kezdem. Az az ma. Szorítsatok. Ha nem írok hamarosan, akkor az illető baltásgyilkos volt és eltemetett a kopaszi gáton. Rózsát nem kérek a síromra. Köszi- puszi.


#utolértasántakutya #tudomnagyongázvagyok #najoazértannyiranem #hősvagyokmintaztemlítettem #közjóérdekébenteszem #értetekcsinálom #maesterandiremélemtúlélem

Mainstream szerelem

avagy semmi sem normális

Ma már nincsenek értékrendek. Elhomályosodtak a hagyományok. Tinder van kérlek szépen. Jobbra húznak vagy balra. Minden a photoshop készségeiden múlik. De ne írjuk le mindjárt az ismerkedős appokat, nézzük a jó oldalát (merthogy biztos van az is).

Állítólagos előnyök:

  • 1. Az arc mellett a testalkatban is gyönyörködhetünk
  • 2. Esélyt adunk a külső megfog (talán) a belső megtart - állításnak
  • 3. Nem pocsékoljuk az időt, pörög minden

Abszolút hátrányok: vagyis most szépen megvétózzuk a fent említett pontokat

  • 1. Az arc mellett a testalkatban is gyönyörködhetünk
  • nem vagyok teljesen biztos ezen pont pozitivitásában. Egyrészt mert van jópár testalkat amivel sok mindent kezdhetünk csak éppen gyönyörködésre nem alkalmas. Másrészt ugorjunk csak vissza a photoshop készésgekhez... na ugye.
  • 2. Esélyt adunk a külső megfog (talán) a belső megtart - állításnak
  • Ez még akár igaz is lehetNE. Ha a Tinderen a megfelelő okok miatt lennének regisztrálva az emberek. Ugyanis állítom (de lehet veszekedni velem) hogy a fent lévők 99%-a vagy űberkétségbeesett vagy szexre éhes. Magyarul a kutya nem kíváncsi a belsődre, csak tüntesd fel az adatlapodon a kosárméretedet és a csípőszélességedet.
  • 3. Nem pocsékoljuk az időt, pörög minden
  • Ergo felszínesek vagyunk. Hopp egy jobbra, jujj ezt balra kellett volna húzni. Nem figyelünk a másikra. Átsiklunk minden rosszul beállított fotó felett még akkor is ha az a bénán megcsinált kép egy nagyon értékes embert rejtett.

Nem egy, nem két olyan ismerősöm, barátom van aki Tinderen találta meg "jelenlegi élete szerelmét". És én, mint jelenlegi szingliként a nap 24 órájában hallgathatom a "de töööööööööltsd már leeeee!" nyígásokat. Már nekik is elmondtam, de akkor nyilvánosan is közleményt teszek:
Mélyen tisztelt publikum, kedves nagyérdemű. Szerény személyem csak és kizárólag abban az esetben hajlandó letölteni a Tinder nevezetű társkereső applikációt amennyiben már az Ebay is megtagadja a kamionnyi macskák kiszállításátMegértésüket köszönöm!

Azt a címet adtam a bejegyzésnek, hogy mainstream szerelem. Kicsit közhely csak, ugye? Ezen elég sokat agyaltam mostanában. Hogy milyen egy mainstream szerelem. Létezik-e egyáltalán olyan. Elmondom én hogyan képzelem el a mainstream szerelmet:

- az adott pár minden lélegzetvételéről tudunk ugyanis ezt a social media összes felületén megosztják az amugy mindezt egyáltalán nem izgató internet népével.

- felszínes. nincsenek gyökrei. Ha a párnak fel kéne sorolnia három-három olyan dolgot a másikról, ami a kapcsolatuk eleje óta megtudott róla - és ez nem nyilvánvaló információ, mint pl. testvérek száma, mit tanul stb. - egyet se tudna mondani.

- egy tornádó. Jön, végigsöpör mindenen aztán gyorsan elhúz. Sok ígéret, felelőtlenül kimondott szavak. aztán megannyi könnycsepp mindennek következményeképp.

- kirakatemberekből kirakatpárok. Akik csak azért vannak kapcsolatban, mert akkor minden képhez odaírhatják, hogy #relationshipgoals.

Na összegezzünk. Kezdük annak a tisztázásával, hogy Isten ments, hogy én pálcát törjek bárki feje felett is. Ezek csupán az én gondolataim, véleményeim, lehet velük kötekedni. De nem érdemes ... na puszi.


2017. május



Hallo, tessék diliház?

avagy megőrült a családom

Szeretem, hogy nagy családom van. Most komolyan, ezt minden irónia nélkül állítom. De néha egy jégkockáért elcserélném őket. Legfőképpen a két öcsémre gondolok itt. Sokáig csak a nagyobbik kamasz 18 évest akartam örökbeadni, de mióta a kisebbik úgy gondolta ő meg tinédzser lesz, én egyre többször fontolgatom az egykeséget.

Szeretem a szüleimet. Jó fejek, lazák, coolok - vagy hogy is szokták ezt mondani az amcsi filmekben. Igazából az anyukám egy diktátor, az apukám pedig egy két lábon járó tréfa répa - bolond gomba keveréke. De én ezt így szeretem, mert én meg egy mini diktátor vagyok ahogy az anyukám, és ugyanúgy sose fogok felnőni teljesen, ahogyan az apukám.

Ettől függetlenül, ha lenne még vezetékes telefonunk, úgy venném fel minden egyes alkalommal, hogy:  

Hallo, tessék diliház, miben segíthetek?

Az egyik öcsém, akit jelenleg a "Törperős" kódnéven futattunk apukámmal (mondom én, tiszta diliház), szóval Törperős nem bírja ha a szobámban énekelek (ja igen, szomszédok vagyunk), a másik öcsém a 12 éves mini tini aktuális problémája a sulibajáráson túl pedig az, hogy én nem beszélek neki a(z amúgy nem létező) szerelmi életemről. Jó, mi? Mindeközben jobbról hallgatom anyát, balról apát és én középen befogom a fülem... majd megcsörren a telefon, felhív a 81 éves dédnagymamám, hogy menjünk el együtt kozmetikushoz, mert neki kell egy szemöldök rendberakás.

Én pedig kiírom a csengőnkre, hogy csak saját felelősségre nyomja meg!

Ps. : soha nem adnám el őket egy jégkockáért

2016. november 5.

It's my life

avagy már Bon Jovi is megmondta

Elegem van. Úgy ám. Elegem van mindenből és mindenkiből. El akarok futni a világ végére, ott leülnék, lelógatnám a lábam és csak bámulnám a végtelenséget. Úgy érzem most jött el annak az ideje, hogy egyedül legyek. Most van az a perc amikor besokalltam a barátaimtól, az egyetemtől. Kell egy kis "én- idő". Még egy hét és utána futok, és mivel a világ végére sajnos nem mehetek (most nem), így egészen hazáig megyek. Forró csokit szorongatok a kezemben, lassan kortyolgatom, lábamon mamusz, takaróba csavarava kucorgom a fotelben és nézem a kandallóban lobogó tüzet. Pontosan ezt fogom tenni. Minden este újjászületős fürdőket fogok venni, gyertyafénnyel és zenével. Nagy őszi sétákat fogok tenni és hagyni fogom a szélnek, hogy összekócolja a hajam. Érezni akarom, hogy vagyok, ehhez pedig mindent el kell sepernem az utamból, hogy végre a felszínre bukanhassak, mert levegő kell.

Egyedül vagyok és most úgy érzem egyedül is kell lennem.

#egyedülakaroklenni #kellegykisénidő #elegemvanmindenkiből #világvége #szökés #élniakarok #hagyjatokbékén #legyencsend #egyszerhalldmegamiténmondok

2016. október 17.

Accidentally in love

avagy olyan régen kombináltunk már

Ha valaki elküldené nekem a szerelem receptjét, azt nagyon megköszönném. De tényleg. A szerelmen nem kéne gondolkozni, igaz, hisz az csak van és kész. Vagy érzed, vagy nem. Nincs ezen sok hezitálni való. De mi van akkor, ha a kémia kettőtök között tökéletes, szellemileg, viszont nem igazán sikerül egymásra hangolódni? Vagy fordítva. Lelkileg abszolút összepasszoltok, a szikra viszont hiányzik. Oh igen, az a bizonyos szikra. Én ezzel az őrületbe tudom kergetni a barátaimat, sokan nem értik mi nálam ez a "szikra-mánia". Mindig is jó emberismerőnek tartottam magam, és nálam az első benyomások nagyon sokat számítanak, hiszen ekkor kialakul bennem egy kép, amit aztán kutya nehéz megváltoztatni. Magát a szikrát, mint jelenséget nem tudnám definiálni. Ezt csak érzem. Legtöbbször az első találkozás alkalmával tudom, hogy működőképes lesz-e a dolog. Félreértés ne essék, ez nem egyenlő az "első látásra szerelemmel", szerintem ugyanis olyan nem létezik. Első látásra, csak a külsővel szembesülsz, a szerelembeeséshez azonban a belső megismerésére is ugyanakkora szükség van rá (ha nem nagyobb). Akkor már hamarabb hasonlítanám a "pillangók repdesnek a gyomrodban" érzéshez. A kötekedők nyugodtan mondogassák, hogy ilyen nem létezik, mert csak a fizikai érintkezés közben felszabadult oxitocin meg a többi hormon felelős ezért. Eddig minden alkalommal helyesnek bizonyult a megérzésem.

2016. szeptember 25.

Goodbye dear summer

avagy ez a nyár is elrepült

Bizony, ismét kettőt pislogtam és eltelt három hónap. Ez a nyár is jött, látott, adott, kapott, talán győzött, néha vesztett és most elment. Ez a nyár számomra egy hullámvasút volt. Voltam fent és lent, néhol közel voltam, hogy kiessek belőle, volt, ahol teli torokból kiabáltam, valahol csak fülig érő szájjal vigyorogtam. Dolgoztam, tanultam, pihentem, nyaraltam, éltem. Igen, tanultam, legfőképpen saját magamról. Én mindig úgy gondoltam, hogy én teljesen tökéletesen tisztában vagyok úgy kb. mindennel ami velem kapcsolatos, hogy egy tök jó önismeretem van, ami helytálló gondolat is, mindamellett rá kellett jönnöm, tudok én meglepetéseket okozni magamnak. Sok mindenre rájöttem, és ez a blog, az írás, mint terápia hihetetlen sokat segített, és a mai napig segít. Mert a gondolatok, az érzelmek, ott cikáznak az ember agyában, de mindez nem tudatosul addig, amíg nem látom őket, amíg le nem írom, ki nem mondom, így az, hogy találtam egy felületet, ahol tükröt tarthatok magam elé, és kihangosíthatom a gondolataimat, miközben ezzel talán másoknak is segítek, azt egy csodás dolognak tartom. Boldogság, harag, düh, csalódottság, vidámság, mérhetetlen szeretet, kalandvágy, lelkesedés, motiváltság és még sorolhatnám.

Köszönöm Nyár, hogy ...

sikeresen teljesíthettem az első egyetemi évemet

dolgozhattam, és új embereket ismerhettem meg

változhattam úgy hogy én magam ne változzak (hmm..van ennek értelme?)

írhattam

olvashattam

énekelhettem

tombolhattam

felejthettem

csalódhattam (igen, ezt is köszönöm)

úszhattam (a boldogságban és a Balatonban is)

érezhettem

Izgalmas, kalandos érzelem - és emlékdús nyarat zárok. Holnap köszöntjük az őszt, várjuk nagy szeretettel, színes falevekkel, kacagó erdőkkel, no meg az őszi szélben szálló szerelemmel...

szeptember 1.

10+1 idézet

csak mert ilyen kedvem van

Az egyik legnépszerűbb idézeteket megosztó oldal a www.citatum.hu TOP-listájából válogattam egy kis "csokrot".

"Amíg idő van, van még remény is." /Székely János/

"Az ember néha egy arcba lesz szerelmes, és nem abba, ami mögötte van." /Amy Harmon/

"Hiszek a sorsszerűségben és abban, hogy semmi sincs véletlenül. Mindennek oka van. Nem véletlenül találnak meg azok a munkák, amik, és azok az emberek, akik, és az sem feltétlenül baj, ha mindennek az okát én nem tudom." /Erdélyi Tímea/

"Az idő nem gyógyít, de elérzéstelenít." /P. D. James/

"Minden csoda két napig tart. Régebben még három napig tartott, de azóta felgyorsult a világ." /Pacskovszky Zsolt/

"A mosolygós embereknek sem könnyű a sorsa, csak másképp élik meg. Derűsen, és ez a nehezet is könnyebbé teszi. Az örömöt nemcsak kapjuk, de belülről csináljuk is, és ez fontosabb." /Müller Péter/

"A könyv a legnagyobb varázslat, minden csoda benne van, ami eddig volt s ami ezután lesz... mert aki olvas, az szabad lesz, megismerve mások gondolatait, szabadon választhat, kialakíthatja a saját gondolatait, összemérheti őket, veszthet és győzhet, okulhat és javíthat, ahogy méltó az emberhez. Ugye milyen egyszerű, csak meg kell tanulni az ábécét, és olvasni kell." /Csukás István/

"Ha az ember kapni akar, adnia kell." /Stephen King/

"A bolond bölcsnek tartja magát; de a bölcs tudja magáról, hogy bolond." /William Shakespeare/

"Gyakran a legnehezebb napjaink hordozzák magukban a legértékesebb tanításokat." /Dan Millman/

+ 1-nek pedig engedjetek meg egy személyes kedvencet:

"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat."

/Albert Einstein/

2016. augusztus 10.

H2O 

avagy egy vízcsepp is elég

Ideges vagyok. Remeg mindenem. Körülöttem mindenki ordíbál, szurkolnak, pedig még el sem kezdődött. Próbálok koncentrálni, kizárni a hangzavart. Pár karkörzés, ideges ugrálás, és meghallom a sípszót. Odalépek a rajtkőhöz. Még egy sípszó, felállok. Felveszem a pozíciót, és becsukom a szemem. Mély levegőt veszek, míg a testem szoborrá dermed. RAJT! Pillanatnyi repülés és elmerülök a vízben. Ahogy lelassítva végigpörgetem magamban ezeket a másodperceket, érzem, hogy megnyugszom. A hideg víz minden idegszálamnak gyógyír, és abban a momentumban, ahogy megérint egyesülünk és már nincs külvilág, már nincs kiabálás, már nem hallom a szurkolást csak egy valamit. Bum-bum. Bum- bum. Szívdobogás. Az egyenletes ritmus, a hideg víz, a csend adta harmónia. Minden tempo örömmel tölt el, minden karcsapás élvezet és minden egyes levegővétel még egy csepp adrenalin. Velem dolgozik a víz, segít minden mozdulatnál, fordulónál. Utolsó hossz. A szívdobogás egyre hangosabb, és hallom ahogy valami a fülembe suttogja: húzd. Gyerünk, meg tudom csinálni, na még egy kicsit. Határozott mozdulattal csapok a falra. Hirtelen állj. Megkapaszkodom a medence szélén és lassan visszacsöppenek a külvilágba. Hallom, látom a szurkoló tömeget. A szívem felveszi a tapsoló közönség ritmusát és egyre gyorsabban ver. Mély lélegzetvételekkel próbálom lecsillapítani. Mosolygok. Megint megcsináltuk. Ő és én. Leveszem az úszósapkát és lebukom a víz alá. Köszönöm.

Megnyugtat, elvarázsol, elrabol, megment. Legyen az a tenger, a Balaton, a Feneketlen- tó, egy pocsolya, medence, a Duna, vagy a Tisza. Csak nézem, hallgatom lágy ringását, figyelem a felszínén megjelenő napsugarakat és a lelkem máris mosolyog. Órákat képes vagyok így ülni. Ha felállok a rajtkőre még mindig elfog az a nosztalgikus érzés. Csak becsukom a szemem, veszek egy mély levegőt, elrugaszkodom és már egy vízcsepp is elég . . .

2016. augusztus 7.

Let it go

avagy ha elengedem, majd értékelem

#learntoappreciate #liveyourlife #loveyourlovedones #timefliessofast #makethemostofit #beproud #donttakeanythingforgranted #tellmeyourstory 

Azt mondják az okos emberek, ha elveszítesz valalmit vagy valakit, akkor kezded csak igazán értékelni. De akkor már késő lesz. Miért csináljuk ezt? Hiszen tudjuk, hogy semmi sem biztos - kivéve a halál - nem vehetjük a körülöttünk lévő embereket, anyagi javainkat készpénznek, mert egy reggel majd felébredünk és nem lesz ott. Eltűnik. És abban a pillanatban megértjük, rájövünk arra, milyen csodálatos érték is volt az az elvesztett dolog a mi életünkben.

Az ember alapvetően nem szeret előregondolkodni. Nem is, inkább úgy fogalmazok, hogy fél előregondolkodni. Fél látni, fél elképzelni a jövőt. Egy olyan jövőt, amibe már lehet, hogy valamelyik szerette nem lesz benne. Épp ezért nem is teszi. Enged a félelemnek és megpróbál a mának élni, amúgy is mindenki azt mondja, hogy "capre diem" meg hogy "ragadd meg a pillanatot". És ezzel nincs is semi gond. Nem kell a jövőnk minden egyes, apró részletét elképzelnünk, hiszen úgysem tudjuk és mégha tudnánk is sem biztos, hogy az úgy lenne. De amellett, hogy megragadjuk a jelenünk pillanatait, és a mának élünk, nem szabad elfelejteni és legfőképpen értékelni azt, amink van.

Ezt alapvetően eljutattni a tudatunkig nehéz feladat. Mert érteni értjük, van valami, ami később már nem lesz. Oké. És? De nem hiszük, hogy ez meg is fog történni velünk, pláne nem a közeljövőben. Pedig de.

Értékeljétek a szeretteiteket. Egy jó szó, a velük töltött ellophatatlan pillanatok, az emlékek és élmények mindennél többet jelentenek. Az időnk véges, és csak a Nagy Főnök (bezony, én már "letegeződtem" a Jó Istennel) tudhatja, mi is van abban a bizonyos nagykönyvben megírva. 

2016. augusztus 5.

A barátok olyanok, mint a csillagok...

vagy nem

Amikor úgy hiszük az életben minden napsütötte varázslatos, akkor bele kell nézni abba a tükörbe, szembesülni a látvánnyal, had vágjon fejbe minket. Igen tudom, tudom, milyen fura már ezt attól a lánytól hallani, aki mindig mindennek a pozitív oldalát látja, akire azt mondják, hogy "kisüt a nap" ha mosolyog. Képzeljétek el, ez a lány sem tökéletes. Ennek a lánynak is vannak gondjai, neki is vannak hullámvölgyek az életében és az utóbbi időben nagyon sokat elmélkedett. Miről? Hát mindenféléről.

A barátok olyanok, mint a csillagok. Nem mindig látod őket, de tudod, hogy vannak.

Szeretek ebben a biztos klisének tartott idézetben hinni. De nem mindig tudok. A barátság egy ember életének egyik legfontosabb és legmeghatározóbb kapcsolata. A barát hisz, bízik és megmondja az igazat. Egy barát ott van, meghallgat, veled együtt sír és nevet és ha börtönbe kerülsz ott ül melletted. Egy barát elkap ha zuhansz, élő hálóként áll mögötted, és te tudod, törtnéjék bármi, ő elkap. Mindig. Mint ahogy a csillagok is látnak mindent, még akkor is ha te nem látod őket. Ilyen barátot találni nagyon nehéz. És az az ember, akinek ez sikerül, igazán szerencsésnek mondhatja magát. A barátság egy fal, amit a felek a két oldalról támasztanak. Ahhoz, hogy ez a fal biztos alapokon álljon, mindkét oldalnak egyenlő erővel, energiával és türelemmel kell tartania. Ez egy nehéz feladat és sokszor bizony összeomlik a fal. A barátság az egyszerű kérdésekről, szavakról szól.

Hogy vagy?

Tudom.

Én itt vagyok.

Bízz bennem.

Hiszek neked.

Bízom benned.

Nekem elmondhatod.

Miért kellenek az egyszerű szavak? Mert azokban nehezebben bújik meg a hazugság. Egy szónak sokszor nagyobb ereje van, mint száznak. No meg a tettek. És mindezeket betartani, az még egy kihívás. Hogyan lehettek jó barátok? Legyetek ott, bízzatok, mondjátok meg a kéretlen igazságokat, tartsatok tükröt a másik elé.

És figyeljetek a falra, mert ha valamelyikőtök elengedi, a másik fél nem tud sokáig elég erős maradni ahhoz, hogy egyedül megtartsa.

augusztus 4. 

Függő vagyok

avagy sorozatok mindörökké

Igen, bevallom, sorozatfüggő vagyok. De ki nem az manapság kérem szépen? Az érzés, amikor egy hosszú, fárasztó nap után hazaesel, felméred gyorsan a hűtő tartalmát, bezsákmányolsz belőle, bekészíted a laptopot, felcsapod a lábat és mehet is, oh na igen, az felbecsülhetetlen. Nálam minden a Jóbarátokkal kezdődött, aztán jöttek a Gilmore lányok (és jön a folytatás emberek, életem híre volt az a bejelentés). Az előbb említett két sorozat nálam az abszolút klasszikus kategóriába tartozik. Merthogy nőként nyilván kategorizálnom kell a sorozataimat. Az abszolút klasszikusokat bárhol, bármikor, bármennyiszer képes vagyok megnézni. Vannak a kedvencek, amik jelenleg is futnak és rendszerességgel követem őket, mint a Once upon a time, a Grace klinika (bár lassan ez is az abszolút klasszik határára kerül). Aztán vannak a Quick- sorozatok, amik csak 20 percesek, így gyorsan elkapja az embert a lendület hogy megnézzen egy nap alatt egy egész évadot. Nálam ilyen a Baby Daddy, a Young & Hungry, 2 Broke Girls, Younger.

Aztán ott vannak a nyomozósok, amik előhozzák nem létező detektív- énemet. Úgy mint, Dr. Csont, Mentalista, Castle hősiesen bevallom nekem CSI korszakom is volt (na de szerintem mindnekinek, ne is tagadjátok). És természetesen ott vannak a sajnos már befejezett sorozatok amiket imádtam, többekközt a Downton Abbey-t.

Sorozatot nézni öröm. Egy kicsit kikapcsolunk, azonosulunk a karakterekkel, átéljük az ő problémáikat, velük sírunk és nevetünk. Szerelmesek leszünk. Szeretünk és gyűlölünk. A tipikus buborék - feeling (jelentése: ld. nothing's gonna change my love for you - bejegyzésben) én ezt az érzést a sorozatokból, filmekből, könyvekből, zenéből kapom.

Soha nem fogtam fel a sorozatfüggőségemet problémaként. Úgy hiszem ér engem és minden sorozatfüggő társamat a szükre hétköznapokban annyi inger, hogy megérdemeljük ezt az egy óra buborék - feelinget.

Bár azt jelezném a sorozatkészítőknek, hogy normál esetben nyáron van időm sorozatot nézni, nem szorgalmi - meg pláne nem vizsgaidőszakban, szóval örülnék, ha nem vonulna el az összes sorozatom nyári szünetre. Köszi puszi.

#seriesforever #Imaddicted #neverfeltashamed #ouat #gilmoregirls #friends #greysanathomy #babydaddy #thislineneverends #tellmeyourfavourites

SOROZAT TIPPEK

"Van 20 percem és nevetni akarok" - sorozatok

  1. Young & Hungry
  2. Younger
  3. Awkward
  4. 2 Broke Girls
  5. Baby Daddy
  6. The Mindy Project

"Abszolút klasszikusok" - bárhol/bármikor/bármennyiszer sorozatok

  1. Jóbarátok
  2. Szívek szállodája

"Abszolút függőséget okozó, jelenleg is futó kedvec"- sorozatok

  1. Once upon a time
  2. Grace klinika
  3. Pretty Little Liars

"Detektív éneket elő"- sorozatok

  1. Mentalista
  2. Caslte
  3. Dr. Csont
  4. CSI /csak saját felelősségre/

"Már befejezett de imádott" - sorozatok

  1. Downton Abbey
  2. Hart of dixie

A lista a teljesség igénye nélkül készült, a bővítés jogát a későbbiekben fenntartom.

Ui. én nem szeretem a vámpíros és vérengzős sorozatokat, de szerintem ez feltűnt...

2016. augusztus 1.

Szőke ciklon

avagy legyünk már egy kicsit sztereotípek

Szőke vagyok. Büszkén és hangosan jelentem ki. A szőke nekem a hajam színét jelzi, a társadalomnak ez a külsőmön tükröződő intelligáncia hánydosom jele. Ezúton is szeretném a tudtukra adni, a kettő kérem szépen nem függ össze. Azt hinné az ember a szőke nő - viccek és sztereotípiák már olyan idejétmúltak és laposak (megjegyzem azok) de barátságos, unatkozó társadalmunk az ellenkezőjét gondolja. Ennek okán engem is számos minek is nevezzem, attrocitás (?) ért.

Tavaly nyáron elkezdtem a jogosítványom megszerzésének hosszú procedúráját. Első lépés a kresz oktatás volt. Öt vagy hat alkalomról beszélünk, nem emlékszem már pontosan (nagyon mély nyomot hagyott bennem), amik 3-4 órás hosszúak voltak. Az első alkalomról kapásból hiányoztam, mert városon kívül tartózkodtam, a másodikról pedig sikerült igencsak angolosan elkésnem. Engedjétek meg, hogy lefessem a betoppanásom jelentét. Megjegyzésként hozzátenném, hogy én nem szeretem a rózsaszínt, de aznap (forró, nyári nap) sikerült egy halvány rózsaszín-mályva földigérő ruhát kiválasztanom. Szóval. Az óra már javában megy, mikor belibben egy szöszke, rózsaszínruhás, mosolygós lányka, aki közli a gyors bocsánat a késésért után hogy a kresz oktatásra érkezett. Mondanom sem kell az oktató arcán azonnal láttam átvillanni az "oh édes Istenem, miért büntetsz engem" kétségbeesett arckifejezést, míg a többik szimplán próbálták feldolgozni a látottakat-hallottakat. Megsúgom, ez a szőkeség majdnem hibátlanul elsőre átment a kresz vizsgáján. Szóval csókoltatok mindenkit. Oh igen, és bizony vezetek is, és nem, nem Suzukit ...

Tehát kedves mindenttudó társadalom. Szeretném jelezni a hajszín nem egyenlő az IQ-val. Szöszke barátnőimnek pedig üzenném, hogy legyetek csak büszkék a hajszínetekre, semmivel sem vagytok kevesebbek a barnáknál, feketéknél, vöröseknél. Hozzátok tartozik, a megjelenéstek, személyiségetek része, soha ne szégyelljétek. Ha pedig valakinek ez nem tetszik, drágáim, nem dísznek van a középső ujjatok.

2016. július 31.

Nothing's gonna change my love for you

avagy örök szerelem márpedig létezik

Hiszek a szerelemben. Mindig is hittem. Minden csalódás, szakítás, átverés után, történjék bármi, a szerelembe vetett hitem töretlen.

A szüleim 22. házassági évfordulójukat ünneplik. Ők a mércém. A példa. Azt szeretném, ami nekik van. Szerelem, boldogság, harmónia. Nyilván, mindnekinek megvannak a hullámvölgyei, az élet nem fenékig tejfel. Mindig úgy gondoltam, hogy az ő kapcsolatuk, igazi tündérmese, én pedig IMÁDOM a meséket. Fiatalon egymásra találnak, első igazi nagy szerelem, esküvő, gyerekek, csodálatos, együtt felépített ház, kutya, minden van itt kérem szépen.

Szeretem a romantikus filmeket, a szerelmes regényeket, a meséket, amikre a betunyult emberek azt mondják, hogy mind illúzió. Lehet. De én imádok belekerülni a buborékba. A férfiak nyilván semmit sem értenek a buborék kifejezésből, de hölgytársaimnak remélem mondd valamit. A buborék az amikor belekerülsz egy egészen más dimenzióba, egy olyan helyre, ahol nincsenek problémák, gondok, számlák, kifizetetlen csekkek, könnyek (csak öröm).

Ahol béke és harmónia és igenis, boldogan éltek, míg meg nem haltak van. És ez a buborék nem tart csupán pár órán keresztül, de ezalatt az idő alatt feltölt. Néha engedni kell, hogy előjöjjön a gyermeki énünk. Sosem szabad teljesen felnőni. Hinni kell a varázslatban, tündérporban, szerelemben, abban, hogy létezik örökkön örökké.

Legyen most ennyi, és ahogy az a címnél is látszik, ez csak az első rész volt. A következő alkalommal, mélyebbre ásunk . . .

#loveisalive #Ibelieveinlove #loveispowerful #happilyeverafter #letlovefindyou #openyourheart #believinginloveisthekey #momanddaddidit #theyfoundlove #Iamalovechild #proudkid

2016. július 29. 

My body my rules

avagy a testem az én templomom

Tombol a nyár - mikor éppen nem égszakadás-földindulás van. Tűz a nap, ezeregyszáz fok van, én meg döglök a ventillátor előtt elnyúlva a nappaliban. De mit csinál ilyenkor egy normális ember? Strandra megy. Na igen . . . Strand egyenlő fürdőrüha egyenlő zero komfort egyenlő nulla önbizalom egyenlő senki sem vesz észre egyenlő egyedül fogok meghalni egyenlő már a macskákat is megrendeltem egyenlő depresszió egyenlő halál. Az előbb levezetett egyenletet köszönjék a női logikának. Bebattyogok a szobámba kihúzom a fikókot, kiveszem nagy sóhajok közepette a bikinit. Átöltözöm, és ráérős léptekkel a tükör elé állok. Megszámlálhatatlan alkalommal mentem "szégyenkezve" (erős szó de ezt találtam) vízpartra.

Szégyelltem a testem. Nem akartam, hogy az a test, amiben élek az enyém legyen. Kirakóval szépen össze tudtam volna rakni, milyen is szeretnék lenni. Hmm... ez a láb, meg az a kar ... De ezt dobta a gép ez van. Igen, az én genetikám ilyen.

Azt amúgy imádom, amikor valaki éjjel kettőkor is ehet nutellát magában és seeeeeemmi nem látszik meg rajta, én meg veszek egy levegőt és + 2 kg.

De valami megváltozott, lehet benőtt a fejem lágya. Heti ötször eljárok a konditerembe. Jól akarok kinézni. Jól kell kinéznem. Ha ezt elmesélem valakinek, azt kérdezi, kinek akarsz jól kinézni? Cinkosan mosolyog, mintha tudná előre a választ. Magamnak, válaszolom. Elkerekedik a szeme, pillanatra meglepődik, majd amolyan, áh dehogy arccal rám mosolyog. Na, persze, nevet. Nem viccelek, közlöm komolyan. Most elmondom neked, hogy miért. Ha belenézek a tükörbe, látok egy lányt. Persze nem 34-es méret, de még nem gurul. Ha én belenézek a tükörbe egy nőt akarok látni, és azt akarom, hogy a nő is lássa magát bennem.

Ma strandon voltam. Tudom, hogy teszek azért, hogy változzon a testem és ez magabiztossággal tölt el. Hosszú idő óta először éreztem szépnek magam. Bár lehet ebben közrejátszott a napozóágyak standjánál ácsorgó srác is, de ez egy másik történet . . .

#azéntestemazéntemplomom #mybodymyrules #jónővagyok #jólérzemmagamabőrömben #showyourbody #don'tfeelashamed

2016. július 27.

Értelem és érzelem

 avagy amikor az agy és a szív párbajozik. 

Különleges volt. Nekem senki ne merje azt mondani, hogy nem volt az. Eltelt egy nap. Nem hívott, nem üzent. Nem keresett. Két nap, semmi. Három nap, semmi. Add fel, mondja az a kis idegesítő hang a fejemben. Higgy benne, súgja a szívem. De eltelik egy hét és még mindig semmi. Nem kellek neki. Miért nem? Ne foglalkozz vele, engedd el, kérlel a szívem. De miért, miért, miért, miért mantrázza az agyam. Csak ülök a földön és két kezem közé fogom a fejem. Egy apró könnycsepp szökik végig az arcomon. Dühösen törlöm le. Ebből elég. Én nem sírok. Nem érdemli meg a könnyeimet. Felállok, de bennakad a levegő. Rám néz. Szőke haja vállig ér, zöld szeme szomorúan csillog, pici szeplői nyugodtan ülnek hófehér bőrén. Nem szól semmit csak bámul, meredten bámul. Majd egyszer csak megszólal, halkan, alig hallhatóan suttogja: jónő vagy. A tükör nem hazudik. Én bámulok meredten, én suttogok úgy, hogy senki ne hallja. De a hajam kócos, sápadt vagyok és a szememben könnyek csillognak. És csak remélem, hogy ha sokáig suttogom magamnak elhiszem... jónő vagyok.


2016. július 26. 

BÉKEFFY ISTVÁN                                                                                        Hát várd ki a jót és bírd ki a rosszat mert kurta az élet és semmi sem hosszabb az életnél és átélni magában is életcél. Most nincs időm, most mennem kell mert jóba lettem az élettel. Hipp-hopp fogy a naptár és minden percért kár. Rájöttem már.